• Előző
• 1 of 17
• Következő

Szent István, államalapító királyunk halálának és szentté avatásának évfordulóján Szerencs Város Önkormányzata a Rákóczi-vár udvaros palotaszárnyában rendezett ünnepséget.

Az augusztus 20-ai eseményre testvérvárosunkból, Nyárádszeredáról is érkeztek vendégek, akik közül ketten a történelmi falak között tettek állampolgársági esküt.
Az erdélyi vendégek Székelyföld és Bocskai István fejedelem zászlói alatt, nyárádmelléki dalt énekelve vonultak a vár belső udvarába. A rendezvény résztvevői Ringer István tárogatózenéjére énekelték el a Himnuszt, majd Mihályi Jánosné Radnóti-díjas versmondó szavalatával kezdődött az esemény.

ÜNNEPI GONDOLATOK
Koncz Ferenc polgármester beszédében arra kereste a választ, hogy vajon mit gondolhatott magában annak idején Géza fejedelem, amikor felvette a kereszténységet, de nem gyakorolta a vallását? Mit gondoltak feleségével, Sarolttal, amikor megszületett fiuk, akinek a pogány Vajk nevet adták. Eszükbe jutott-e: ha majd felnő gyermekük, milyen nagy feladat vár rá, s eleget tud-e tenni annak? A gyermek felnőtt, s a kereszténységet felvéve Istvánként ismerte meg a világ.
– A magyar nép ősi hittel érkezett a Kárpát-medencébe és a kereszténység védelme alatt tudott megmaradni István jóvoltából – folytatta a polgármester. – Ez az ünnep mindig a múlt megbecsülését és a jövőbe vetett hitet jelentette a magyaroknak. Ez a pillanat – amikor itt köszönthetjük nemzettársainkat – a kézfogást, az együtt gondolkodást, és a jövőt jelenti számunkra. Becsüljük őket azért, mert kitartottak amellett, ami nekünk e hazában olyan természetes volt. Lehetőséget adtunk rá, hogy a mai naptól papíron is magyarok legyenek, tudva, hogy lelkükben, cselekedeteikben, kitartásukban, példamutatásukban mindig is azok voltak – fogalmazott Koncz Ferenc.
A Hollóének Hungarica Régizene Együttes által előadott dallamok után Demeter Ervin, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal vezetője mondott ünnepi beszédet. – Ma ád Isten szerencsét e tájon Ond és Tarcal vezéreknek – idézte a honfoglalás korába visszatekintő legenda sorait, szemléltetve, hogy több mint ezer esztendős kárpát-medencei gyökerekkel rendelkezünk. A kormánymegbízott szerint olyan hazát választottak őseink, ahol a megmaradás sohasem volt könnyű feladat. Ez az alkalom emlékeztet minket az elmúlt évszázadok sikereire, kudarcaira, de ráirányítja a figyelmet az előttünk álló harmadik évezred feladataira is. – Szent István nagysága a tetteiben nyilvánult meg, amelyek évszázadokon át biztosították, hogy Magyarország megmaradjon – emelte ki Demeter Ervin. – Királyunk eredményeire akkor is emlékeznünk kell, amikor erőinket felemésztő akadályokkal és újabb kihívásokkal nézünk szembe. Mai ellenségeink nem hagyományos fegyvert szegeznek ránk, hanem kiszolgáltatottságot, adósságot, elzálogosított jövőt. Kimerítő és keserű háborúba kényszerítenek, ami azért is nehéz, mert mások hibájából kerültünk erre a csatatérre. Ez a harc akár évekig is elhúzódhat. Amikor ez már elviselhetetlenül nehéz, akkor fel kell idéznünk Szent Istvánt és nagyjainkat, akik a maguk idejében hasonlóan nehéz küzdelmet vívtak és nyertek is – fogalmazott a kormánymegbízott. – Nekünk adatott meg, hogy az új évezred küszöbét átlépve itt élhetünk és ünnepelhetünk. A mi nemzedékünkön múlik, hogy sikeressé tudjuk-e tenni Magyarországot. Hosszú idő után tettre kész kormányzást, törvényhozást, és a magyarok minden eddiginél erősebb hitét és akaratát tudhatjuk magunkénak. Hasonló a feladatunk, mint őseinknek 1011 évvel ezelőtt: új államot építeni és visszatérni a nyugati világ vérkeringésébe, elfoglalni azt a helyet, ami tehetségünk, munkánk és szorgalmunk alapján kiérdemelünk. Olyan országot kell teremtenünk, ahol újra gyarapodni tudunk lélekszámban, lelki erőben, tudásban és hitben. Az államalapítás ünnepe ezért buzdítson minden magyart arra, hogy sorakoztassa fel tudását, erejét, erkölcsi tőkéjét, és emlékeztessen az elmúlt ezer esztendő legsúlyosabb tanulságára: a magyar nép megerősödéséhez mindannyiunk összefogására van szükség – szólt az ünneplőkhöz Demeter Ervin.

ESKÜ ÉS KÖSZÖNET
Könnyeket csalt az ünneplők szemébe a Petró Dalma által előadott Mária ének, melynek sorait a nyárádszeredai vendégek halkan, együtt énekelték az előadóval. A megható pillanatok ezzel nem értek véget: Nagy Zsigmond jegyző és Csíki Sándor önkormányzati képviselő nyárádszeredai honfitársaink Koncz Ferenc polgármester előtt esküt tettek arra, hogy Magyarországot a hazájuknak tekintik, a Magyar Köztársaság hű állampolgárai lesznek, alkotmányait és törvényeit tiszteletben tartják és megtartják, a hazát erejükhöz mérten megvédik és képességeiknek megfelelően szolgálják. Ezzel – az 1957. évi V. törvény 7. paragrafusa értelmében – megkapták a magyar állampolgárságot. 
Nagy Zsigmond köszönetet mondott azoknak a magyar embereknek, akik lehetővé tették számukra mindezt, kiemelve, hogy szülőföldjük Nyárádmente, de ez idáig nem volt hazájuk. Most azonban csodálatos álmuk vált valóra. A jegyző hangsúlyozta: olyan karokkal fogják Magyarországot szolgálni, hogy azokkal nemcsak köveket, hanem hegyeket tudnak majd közös erővel megmozdítani.
Csíki Sándor ükapja, Makkai Zsigmond, Nyárádmente egykori országgyűlési képviselője 1902. december 5-én elhangzott parlamenti beszédéből olvasott fel. E szerint az ükapa Erdélyországot úgy jellemezte, mint egy jó fejőstehenet, amelyet boldog-boldogtalan fej, de amelynek enni senki nem ad. – Most nem feji Magyarország Erdélyt, egy másik nemzet teszi azt, s ti, magyar testvéreim ennek ellenére nemcsak enni adtatok ennek a baromnak, hanem ágyat vetettetek neki, gondoztátok és be is fogadtátok hajlékotokba. Idén augusztus 20-án visszakaptam állampolgárságomat, köszönöm ezt a lehetőséget a szerencsieknek – emelte ki Csíki Sándor, majd a gyergyóújfalui kőtábla üzenetét immár magyar állampolgárként úgy fogalmazta át: ez a föld mindig magyar volt és az is marad.
E gondolatokhoz kapcsolódva Suba Gyöngyi, a nyárádszeredai művelődési ház vezetője Bocskai imáját tolmácsolva békét és áldást kért a magyarokra és ajándékul Bocskai István zászlaját adta át Koncz Ferencnek, megköszönve a szerencsieknek a fejedelem szellemében való gondolkodást és gondoskodást. Az igazgatónő egyúttal átadta a Székelyföldről hozott kenyeret, kérve a jelenlévő lelkészeket, hogy a magyarországi kenyérrel együtt azt is áldják meg. 

AZ ÁLDOTT KENYÉR
A szívszorító pillanatok után Alföldi Dóra Adj uram Isten című énekét Ringer István tárogatózenéje kísérte, majd a történelmi egyházak képviselői mondtak ökumenikus imát. Dezsőné Pájzu Anita református lelkész köszönetet mondott az isteni gondoskodásért, és reményét fejezte ki, hogy továbbra is velünk lesz az Úr, aki nem csak lelki táplálékot, hanem új kenyeret is adott, melynek erejével az Isten dicsőségét szolgálhatjuk. Darvas László római katolikus plébános megköszönte az Atyának, hogy fényt adott és ezzel eloszlatta a hétköznapok ködét: az elmúlt ezer év történései fényében egyre jobban látjuk népünk cselekedeteinek értékeit és Szent István apostoli tetteinek szándékát, akinek lelke, útmutatása itt él velünk. A lelkész a mindennapi kenyér mellett áldást kért a magyarok áldozatos munkájára is. Damjanovics Pál görög katolikus parókus imádságot olvasott fel, szintén áldást kérve a megszentelt új kenyérre.

Az ünnepség zárásaként a résztvevők Szent István király várfalon elhelyezett emléktáblájához vonultak, ahol az önkormányzatok, intézmények, pártok és civil szervezetek képviselői elhelyezték koszorúikat. A Szózatot Ringer István tárogatókíséretében Nagy József szavalta el. Miután a tárogatón felcsendültek a székely himnusz dallamai, a jelenlévők együtt elénekelték a Székelyföldet, a magyarságot összetartó dalt.