Karácsonyi gondolatok

Közélet

Karácsonyi gondolatok Kocsis Sándor, római katolikus plábánostól. Balázs Pál református lelkésztől és Csejoszki Szabolt görögkatolikus parókustól. 

Kocsis Sándor, római katolikus plébános: „A világ fejedelme” (Lk 2,1-14)

A karácsonyi evangéliumok közül az éjféli misén felolvasott közli igazán Jézus születését. A többi Evangélium már más nézőpontból beszél róla: a János evangélium bevezetése, a híres prológus például a világtörténelem, az üdvtörténet szempontjából elemzi ezt az eseményt. A szükségszálláson megszületett gyermeket a „pásztorok” veszik körül, akik a maguk korában nem örvendtek olyan idilli, kedvesen jó hírnévnek, mint a bibliai történetben. Az egyszerű, esetenként durva, kegyetlen emberek nem csak a farkassal és az oroszlánnal szálltak szembe nyájuk védelmében, hanem egymással is, sőt, kegyetlen farkastörvények szerint intézték ügyeiket. De itt a jászol mellett megszelídülnek.

Lukács evangéliumában Jézus jászola előtt hajtott térdet a pásztor, Máté evangéliumában pedig leborultak a napkeleti bölcsek, csak Heródes képtelen hódolni a Szeretetnek. Mert mindannyian szeretetet koldulunk, és minden emberi kapcsolat legnagyobb keresztje szeretet hiánya. A Szent család látszólag szegény, de valójában gazdag, a leggazdagabb család a világon. Mária, József és Jézus ugyanis mindvégig megőrizte a szeretetet, nem csak egymás iránt, hanem egymás küldetése iránt is.

Kocsis Sándor római katolikus plábános tart beszédet a 2017. évi szerencsi második adventi gyertyagyújtáson © Fotó: Szerencsi Hírek

Isten és az ember közti dráma, valamint az emberek közötti drámák is azzal kezdődnek, hogy a szeretetkapcsolat megtörik vagy beszennyeződik, és lehetetlennek tűnik a „helyreállítása”. Isten előtt azért maradt magára az ember, mert a bűnnel megrontotta a Teremtővel való viszonyát. A bűnben megromlott ember nehezen tud hangot találni az Istennel. Akkor is nehezen, ha Isten várja ezt a hangot. A bűnbánatra, a bűn beismerésre csak az képes, aki nagyon szeret. Jobban szereti a kapcsolatát Istennel, mint a saját bűnét. Talán ezért könnyebb elérzékenyülni, bűnbánatot tartani egy gyermek előtt, mint egy felnőtt előtt. Az utóbbi ugyan is mindig riválisunk, de a gyermek kiszolgáltatott nekünk. Könnyebben vallunk neki. Szoktuk mondani, hogy sok aranyos gyermekből lesz a kiállhatatlan és utálatos felnőtt. Arra viszont, aki felnőttként is megmarad tisztának, azt mondjuk: gyermeteg lélek, vagy gyermekien tiszta ember.

Jézus ebben az értelemben megmaradt mind végig gyermekien tiszta embernek, és képes volt ilyen tisztaságot teremteni maga körül. Amerre csak megfordult, vádak nélkül is világossá vált környezetében a bűn és az erény. A vele kapcsolatba került tanítványok másként kezdtek látni. Jézus gyermeki egyszerűséggel vette magára a halált is. Mert szerette övéit, mind végig szerette őket. Jézus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk, pedig az igazért is alig hal meg valaki. Jézus születésének történetét lehetetlen elmesélni anélkül, hogy el ne helyeznénk magunkat ebben a történetben. Aki el akarja rontani a karácsonyát, az kívülállóként meséli el ezt a történetet, kételkedve abba is, hogy egyáltalán megtörtént.

Van, aki fájdalmasan meséli el ezt a történetet, utálja a karácsonyt, mert ilyenkor érzi leginkább, hogy ki van zárva Isten országából, a szeretet országából, mert képtelen szeretni. Van, aki meghatódottan, szégyenlősen meséli el ezt a történetet, mert tudja, le fogja leplezni a történet az ő szeretetét is, felszínre hozza rejtett érzelmeit. Talán nem is baj, ha karácsonykor a betlehemi jászolnál kiderül, a szívünk mélyén mégiscsak ahhoz tartozunk, aki szeretetével megváltotta és meg változtatta a világot.

Ezekkel a gondolatokkal Boldog Karácsonyt és Áldott Újévet kívánok, minden kedves olvasónak.

Balázs Pál, református lelkész:

Pál apostol írja a korinthusi gyülekezetnek: „mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét; hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.” Egyszer egy király beszélgetett egy pásztorral, és azt kérdezte tőle: Mit csinál az Isten? Azt mondta a pásztor: Jöjj, cseréljünk ruhát, légy te pásztor, és én leszek a király. Ez lehetetlen, mondta a király. Látod - mondta a pásztor - ezt teszi az Isten! Ruhát cserélt velünk. Felvette magára a mi testünket, életünket.

Balázs Pál református lelkész a Rákóczi Zsigmond Református Általános Iskola diákjaival közösen gyújtotta meg az adventi koszorú 3. gyertyáját © Fotó: Szerencsi Hírek

Nagyon találó volt a pásztornak ez a példázata. Isten azt tette, amit mi sohasem tudnánk megtenni. Jézus maga önként zárta be magát abba a szűkösségbe és szegénységbe, amit az emberlét jelentett.Neki angyalok szolgáltak, tizenkét sereg angyalt kérhetett volna az Atyától, de Jézus lemondott ezekről. Úgy ment Keresztelő Jánoshoz megkeresztelkedni, mint egy a bűnösök közül. Két gonosztevő között feszítették meg. Testét és vérét értünk adta. Ez Krisztus szegénysége. Jézus az életét adta át nekünk. Felvehetjük életét, mint egy új ruhát. Azt a tágas, gazdag, isteni életet adta át, ami az övé volt.

„A lelkemet teszem ki érte” szoktuk mondani, amikor szeretnénk valakinek sokat adni. Aztán rájövünk, hogy nem tudjuk ezt megtenni. De, ami embereknél lehetetlen, az lehetséges Istennél. Jézus gazdagságát, mivel ezt értünk levetette, nekünk adta, szívünkbe rejtette és boldoggá tett benne minket. Hogyan lehet ezt megköszönni? Amikor ezeket a szavakat írta Pál, akkor a jeruzsálemi gyülekezetnek gyűjtött. Kért a korinthusiaktól Jézus királyi adományára hivatkozva. Jézus ajándékára ugyanis egyetlen módon lehet válaszolni: továbbadni. „Légy a másik ember Krisztusa!” Ez a karácsony következménye a mindennapokban. Életünk igazi értelme nem abban van, amit megszereztünk, hanem abban, amit másoknak adtunk. Ez nem kivételes keresztyének lehetősége, hanem mindenkié, aki Krisztus gazdagságából él.

Áldott karácsonyt kívánok!

Csejoszki Szabolcs, görögkatolikus parókus: Krisztus születik, hogy elesett képmását, az embert felemelje!

A szentírás első lapjain olvassuk a teremtéstörténet elbeszélését. Az Isten szeretetből, saját képmására alkotja meg az embert, de a bűnbeesés után megsérül az Isten és az ember, valamint az ember és ember közötti viszony. Mindannyian tudjuk,hogy ismerjük a jót, de sokszor mégis a rosszat teszszük, vagy a közöttünk, bennünk élő Istent nagyon távolinak érezzük magunktól. Karácsonykor a közénk születő Isten fia azért jön, hogy megüzenje a világnak, hogy nem feledkezik meg az emberről.

Csejoszki Szabolcs görögkatolikus parókus két óvodás segítségével gyújtotta meg az első adventi gyertyát © Fotó: Szerencsi Hírek

Emberré lesz azért, hogy az Ő képmását, az embert szeretetével megújítsa. Az évek folyamán egyre inkább megerősödök, hogy ez a képmás a családban, vagy egy közösségben lesz teljessé, így tisztul ki igazán. Karácsony közeledtével engedjük, hogy az Istengyermek ránk mosolyogjon a jászol egyszerűségéből. Őszinte szívvel, jó akarattal, és megbocsájtó szemmel tekintsünk mi is a mi „betlehemi jászlunk” lakóira, családjainkra, egyházainkra, városunk kisebb-nagyobb közösségeinkre, hiszen a feladat mindannyiunk számára ugyanaz: igazi Isten KÉPMÁSSÁ lenni.

A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.