Erdélyből Magyarországra

Portré

Az Erdélyből származó Juhász Árpád 2002 óta lakik Ondon. Több évig segített utakat szervezni Szerencsről a csíksomlyói búcsúba és idegenvezetőként is aktívan vett részt ezeken az eseményeken. Az alábbiakban Juhász Árpádról olvashatnak.

Juhász Árpád Szinérváralján született. Szülei Magyarországról kerültek Erdélybe. – Édesanyám nyíregyházi születésű tanító volt, édesapám debreceni származású vasúti mérnök. A háború alatt 1940-ben, amikor visszacsatolták Erdélyt Magyarországhoz, apámat oda helyezték át. Előtte a Szatmárnémeti állomás vasúti főnöke volt. A családunk születésem után Nagybányára költözött. Amikor 1944-ben jöttek az oroszok, a románokat már felszabadították.

A szüleim ekkor mentek volna vissza Magyarországra, de azt mondták nekik, hogyha apám otthagyja Nagybányát, akkor kivégzik. A határt lezárták, így lettem erdélyi – meséli Juhász Árpád. Nagybányán végezte el az általános iskolát és fejezte be a gimnáziumot. – Ifjú koromban futballista szerettem volna lenni. Úgy tartották, hogy tehetséges vagyok: ugyanis jól futottam, sovány és szívós voltam. Nagybányán jobbszélsőként betettek az NB I-be a nagyok közé.

Juhasz Árpád © Fotó: Szerencsi Hírek

Még Bukarestbe is el akartak vinni. Szerettem sokat sportolni, futni, de sajnos a lábamat meg kellett műteni – folytatja. – Kereskedelmi technikumot végeztem, de sosem dolgoztam benne. Később, fiatalként kineveztek egy kisipari termelőszövetkezet elnökének. Régen nem volt olyan sok káder, akinek iskolája lett volna. Nem végzett mindenki gimnáziumot. Aztán ott tevékenykedtem – mint elnök – egészen a rendszerváltásig. Elég sok szekció volt, 600 embert fogtam össze. Amikor jött a rendszerváltás, nekem is váltani kellett. Ezt a nyugat erőltette, hogy adjunk el mindent, mert az állam nem jó. Ekkor úgy döntöttem, hogy bizonyos szekciókat magamhoz veszek és Kft.-t alapítottam. Bérbe vettem 5-6 féle ágazatból, valamint kereskedelemmel is foglalkoztam, például éjjel-nappali boltot üzemeltettem.

23 éves koromban nősültem. A feleségem is a kereskedelemben dolgozott: eladó volt. Idén áprilisban ünnepeltük az ötvenéves házassági évfordulónkat. Két gyermekünk született: fiú mind a kettő. Nekik is van már egy-egy gyermekük. Az egyik fiam most is Nagybányán lakik, a kisebbik 16 éve Írországban él – mondja Juhász Árpád. – A sok idegeskedés miatt 1995-ben kaptam egy agyvérzést és jobb oldali bénulást. Nagybányán ekkor nem volt még CT vizsgálat, így Kolozsvárra kellett járni az orvosokhoz. Mivel a gép elromlott, két- három hónapot is várni kellett a vizsgálatokra. Sok rokonom lakott Magyarországon, például Debrecenben és Budapesten is. Így Pesten mentem el a kivizsgálásra, aztán visszamentem Kovásznára, ahol a kezelések hatására jobban lettem, tudtam járni.

A csíksomlyói búcsú - Fotó: magyarvagyok.info

A gimnáziumi osztálytársaim, akik orvosok lettek, azt tanácsolták, hogy jót tenne nekem a környezetváltozás. Mehettem volna Debrecenbe is, mert a várost szeretem. Az egyik legjobb barátunk Csider Erzsike volt, ő ajánlotta, hogy költözzek Ondra, ugyanis az volt a célom, hogy kikapcsolódjak az addigi élettérből – folytatja. Juhász Árpád 2002-óta lakik Ondon. Bár visszavonultan él, jól megismerte az ittenieket és barátságokat alakított ki. – Zemlényi István, az egykori állatorvos hívott, hogy lépjek be a Fidesz nyugdíjas tagozatába. 2003-2004 környékén több utat is szerveztünk Csíksomlyóra és Pista bácsi kért meg, hogy legyek én az idegenvezető.

Több éven keresztül utaztattam ki csoportokat buszokkal. A világ összmagyarságából nagyon sokan, Amerikából, Kanadából, sőt Ausztráliából is érkeznek oda magyarok. A csíksomlyói búcsú jelentősége egyrészt vallási, másrészt a magyarság egyik legjelentősebb eseménye is – mondja. Juhász Árpád szabadidejében sokat olvas, főleg a történelem érdekli, illetve szereti a világhálót böngészni.