"Szerencsés helyzetben vagyok, mert szeretem, amit csinálok"

Portré

Dr. Brugoviczky Zsolt fogorvosként dolgozik a városban. Tagja a Beteg Gyermekekért Alapítványnak, emellett a Magyar Vöröskereszt Dél-Borsod Területi Szervezetének elnökeként is tevékenykedik, valamint Szerencs Város Önkormányzatának Pénzügyi Bizottsági tagja. Vele beszélgettünk.

Brugoviczky Zsolt Nagyváradon, Erdélyben született, majd 1989-ben Magyarországra költöztek a családjával. – Annak idején a Ceausescu rezsim alatt a magyarok helyzete elég kilátástalan volt, ezért a szüleim úgy döntöttek, hogy ebben a rendszerben nem nőhetünk fel a testvéremmel. Hatalmas áldozatot hoztak értünk, feladták addigi életüket munkájukat, hogy nekünk jobb legyen – kezdi Brugoviczky Zsolt. 

A család néhány hétig Debrecenben élt, majd a szintén Hajdú-Bihar megyében található Nagyrábén laktak. – A szüleim ott kaptak állást. Édesapám fogorvosként dolgozott, édesanyám szállodavezető volt: folyékonyan beszélt több nyelven. Sajnos a szállodaipar a környéken akkoriban még gyerekcipőben járt, ezért besegített a helyi óvodában, majd az általános iskolában tanított. Az általános iskolát Nagyrábén fejeztük be a testvéremmel – mondja a doktor.

Gyermekkorában asztmás tünetei voltak, ezért a szakemberek a hegyvidéki levegőt javasolták a panaszok enyhítésére. – Az egyik ismerősünk a környéken lakott és mondta, hogy Tállyán éppen megüresedett a fogorvosi praxis. Akkor a szüleim úgy döntöttek, hogy költözzünk át Tállyára. Hatodikosként már ott jártam iskolába, és ezután Szerencsen a Bocskaiban kezdtem a gimnáziumot. Egyes tantárgyakat szerettem, azokból nagyon jól tanultam, a többiből átlagos voltam – folytatja. – A gimnáziumban nagyon jó biológia tanárt kaptunk Nyiri Tibor személyében, talán ő is meghatározta a pályaválasztásomat.

Világéletemben imádtam a természetet, a földrajzot és édesapám is nagy utazó volt, sok helyre eljutottunk.

Azt gondoltam, hogy biológus leszek: járom a világot, utazok és a természetben vagyok; nekem ettől több nem is kellett. Az is motivált, hogy az egyik nénikém biológus profeszszor volt Kolozsváron a Bolyai Tudományegyetemen, és nagyon sokat kutatott Svájcban, Németországban, valamint több könyvet megjelentetett. Szerettem volna egy picit az ő nyomdokaiba is lépni – folytatja Zsolt. 2000-ben érettségizett és csak egy helyre adta be a jelentkezését: Debrecenbe, kutató biológus szakra. A szóbeli felvételin társai közül ő teljesített a legjobban, maximális pontot ért el, felvették. A gólyatáborban aztán átértékelődtek az elképzelései. A végzős diákok elmondták, hogy Magyarországon nem igazán lehet elhelyezkedni ebben a szakmában és nem egészen arról szól, mint amit korábban elképzelt.

– Elgondolkodtam, hogy ez így nem lesz olyan jó, de nem törtem össze. 18 éves voltam és azon gondolkoztam, mit tudnék kezdeni a biológiával. Maradt az orvosi, viszont ahhoz fizika vagy kémia is szükséges. Elmondtam a szüleimnek, hogy orvosira jelentkeznék. Ők mindig is ezt szerették volna, de soha nem erőltették. Azt mondták, nem muszáj egyetemre vagy főiskolára menni. Ha bármilyen szakmát tisztességgel csinál az ember, akkor mindenből meg lehet élni. A lényeg, hogy szeresd, amit csinálsz és akkor boldog leszel – meséli. Azt mondja, hogy miután felvételt nyert fogorvosi szakra, az első egy-két év kissé egyhangú volt. – Egy évfolyamon 23-an voltunk fogorvosok, manapság már vannak 150-en is. Együtt jártunk az általános orvosokkal a szemináriumokra, gyakorlatokra és vizsgázni is.

Aztán egyre érdekesebbek lettek a tárgyak és egész jó ösztöndíjat kaptam.

A végén annyira jól ment a tanulás, hogy az évfolyamelsők közé kerültem. Hihetetlen jó érzés volt – folytatja Zsolt, aki sokszor vállalt közösségi szerepet és nagyon szerette a társasági életet.

– Az egyetemkülügyi képviselője voltam és a Fogászati Kar Hallgatói Szenátusi tagja, emellett a Professzori Tanácson belül hallgatói küldött voltam. Kari tanácstag, a Hallgatói Önkormányzat alelnöke és a Magyar Fogorvostan Hallgatók Egyesületének elnöke is én voltam – tette hozzá. A diploma megszerzése után állást kínáltak neki az egyetemen, klinikai státuszt.

– A célom a tanulás volt. Miután kijössz az egyetemről, az elméleti tudásod nagyon jó. Viszont ez nem elméleti szakma, hanem gyakorlati. Elméletben nem tudod kihúzni vagy betömni a fogakat és nem tudod meggyógyítani a betegeket. Egy kis ideig dolgoztam az egyetemen. Elkezdtem a szakorvos képzést, aztán eljöttem és édesapám mellett tanultam a szakmát Tállyán, és Abaújszántón Dr. Czina Viktornál, aki a tutorom volt. Viktornál dolgoztam 5 évig Abaújszántón, mind emellett Mádon is én voltam a fogorvos 4 évig – folytatja. – Miután elhunyt Dr. Szaniszló Gyula bácsi – akihez ez a körzet tartozott –, eladó lett a praxis és megvásároltam a jogot. A Szerencsi Önkormányzat sokat segített, kialakítottak egy rendelőt a Rákóczi iskolában, amit felszereltem.

Ez egy ideiglenes, átmeneti megoldás volt – mondja. Másfél évig dolgozott egyszerre Szerencsen, Mádon, Abaújszántón és Tállyán is, ami nagyon megterhelő volt, ezért havonta beiktatott egyegy hosszabb pihenést. – Ha nem jutalmazod magad, ha nem csinálod azt, amit szeretnél, akkor semmi értelme, hogy pénzt keresel, mert meg fogod utálni, amit csinálsz. Kerestem a megfelelő ingatlant, hol lehetne kialakítani fogorvosi rendelőt Szerencsen. Egy ismerősöm ajánlotta a Sallai utcai helyiséget, amit most bérlek és szeretném még bővíteni. A rendelőben dolgozik még Dr.Fukk Ágnes, aki csoporttársam volt az egyetemen, és Miskolcról is jár egy fogszabályozással foglalkozó szakorvos kollegina Dr. Szabó Mariann, valamint két kollega is besegít: Dr. Kovács Levente és Dr. Szabolcsi Dávid, valamint négy nagyon ügyes asszisztens kollegina segíti a munkánkat nap mint nap – mondja.

Brugoviczky Zsolt bárkinek ajánlja a fogorvos szakmát. – Fontos, hogy az embernek legyen egy kis manuális érzéke és valamilyen szinten érdeklődjön a biológia, fizika vagy kémia iránt. Nekem nagyon tetszik.

Azért szeretem, mert azonnal látod a munkád eredményét: megcsinálsz egy szép tömést, kihúzol egy fogat úgy, hogy nem fáj a betegnek, megszűnik a panasza. Készítesz egy pótlást és bátran fog mosolyogni az illető. Mindemellett az is fontos, hogy érdeklődj a szakmád és a munkád iránt, fejlődj benne. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nagyon szeretem, amit csinálok.

Elég sokat dolgozom és sokat vagyok bent a rendelőben, de az a lényeg, hogy élvezem. Nem fárasztó az, hogy itt ülök még éjfél után is és dolgozom, mert szeretem csinálni. Bár most már próbálok egyre kevesebbet éjszakázni, mert van két gyönyörű gyermekem Zara és Lóri, akikkel igyekszem minél több időt együtt tölteni.

borítókép: illusztráció

A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.