Oláh János már hosszú ideje tagja a Szerencsi Polgárőr Egyesületnek és tavaly választották meg ismételten a város polgárőr parancsnokává. Céljai között szerepel a településen élő lakosság védelme, a közbiztonság fenntartása és a bűnmegelőzés. 2016-ban megkapta a Polgárőr Érdemkereszt Arany Fokozatú kitüntetését.
Oláh János Ondon született, de Szerencsre járt iskolába. Édesanyja a Csokoládégyárban dolgozott, édesapja kőműves volt. Mozdonyvezetőként dolgozott, ez gyermekkori álma beteljesülése lett. – A cukorgyárban dolgoztam majd 30 évet, ebből 19 esztendőt mozdonyvezetőként tevékenykedtem. A cukrot, a répát és az utótermékeket - mint a mésziszap, vagy melasz - mi szállítottuk ki és hoztuk be a vasútról – mondja Oláh János. Közben megnősült és két gyermeke született: egy fia és egy lánya, valamint öt unokája teszi boldoggá mindennapjait.
A rendszerváltás után úgy döntött, hogy külföldön próbál szerencsét. – Elvégeztem egy tanfolyamot és Németországba mentem, ahol 5 évet dolgoztam, mint zsaluzó ács. Hazajöttem, vissza a gyárba, majd korengedménnyel nyugdíjba vonultam – meséli.
Miután nyugdíjba ment, új szakasz kezdődött az életében: polgárőrnek állt. – 17 éve vagyok tagja a Szerencsi Polgárőrségnek. A polgárőri tevékenységben mindent szeretek: azt, hogy jövök-megyek, segíthetek az embereken, az embereknek. Sokan fordulnak hozzám kéréssel, és mindenkinek segítek, akinek tudok – mondja Oláh János.
Juhász Béla volt az első polgárőrparancsnok Szerencsen, tőle vette át a vezető pozíciót nyolc éve. – A tíz csokifesztiválból nyolcon már én segítettem a rendezvény lebonyolításában – folytatja Oláh János. A polgárőrök feladatai igen sokrétűek, többek között: bűnmegelőzés, közbiztonság javítása, a város tisztaságának megóvása, közlekedési balesetek megelőzése, lakossági, önkormányzati rendezvényeken rendezői feladatok ellátása, környezetvédelmi feladatok végrehajtása.
– A tevékenységünk nagyon sok irányba kiterjed. A téli időszakban például az alapszabályzat előírja, hogy gondoskodjunk az idősekről. Ha nagyon hideg van, akkor házról házra körbe kell járnunk minden utcát. Persze már tudjuk, hogy hol laknak az idősek, és hol kell figyelni a befagyott ablakokat. Bekopogunk és megkérdezzük őket, hogy van-e elég tüzelő anyaguk, és nincs-e valamilyen problémájuk. Sajnos vannak olyan emberek, akik egyáltalán nem foglalkoznak azzal, hogy legyen-e téli tüzelőjük. Egyik napról a másikra élnek. Mi odafigyelünk, megyünk megállás nélkül, nehogy megfagyjanak az emberek.
Itt Szerencsen mindenkinek van lakása, és van mit ennie. Nem látni azt, hogy kéregetnének az utcákon – tette hozzá. Jelenleg 32 tagja van a Szerencsi Polgárőrségnek. – Egy év dönti el azt, hogy valakiből polgárőr lesz-e vagy sem. Önkéntes alapon működik, de ezt az egészet szeretni kell, mert aki nem szereti, nincs értelme, hogy ezt csinálja. Az embereket tisztelni kell és segíteni. A hangsúly a segítőkészségen van – tette hozzá.
A civil szervezet és a rendőrség, valamint az önkormányzat között kiváló a kapcsolat. – Olyan ez, mint egy háromlábú szék. Ha egy is kiesik, összeomlik az egész. A polgármesteri hivatal és a rendőrség nélkül nem léteznénk.
Csak így működik. Büszke vagyok arra, hogy minden tagunknak be tudtunk szerezni egyenruhát és cipőt. Többek között ebben segített sokat az önkormányzat, de a megyei polgárőr szövetséggel is jó kapcsolatban vagyunk. Minden reggel megyek a hivatalba, és ott az aljegyzővel vagy a jegyzővel megbeszéljük, hogy történt-e valamilyen eset, amit érdemes lenne megnézni.
Ha úgy alakul, viszek magammal valakit, vagy sokszor elindulok egyedül a helyszínre. A családsegítő szolgálattal is napi kapcsolatban vagyunk. Ha valahol megjelenünk, úgy tekintenek ránk, mint egyfajta hatóságra – folytatja Oláh János. A polgárőrparancsnok szabadidejében szeret halászni, vadászni és 32 éves vadásztagsága van. Azt mondja, hogy szeretné még folytatni ezt a munkát. – Minden utcát ismerek a városban és a környéken. Szeretek polgárőr lenni, és segíteni másokon. Mindig tenni és csinálni, ez hajt és visz előre. Aki világéletében ment, az nehezen tud megmaradni egyhelyben – véli Oláh János.