"Ha kapnék még egy életet, akkor is tanár lennék"

Portré

Lakatos Marianna 16 éve dolgozik a Bolyai János Katolikus Általános Iskolában magyar és történelem szakos tanárként, de emellett a Kiss Attila Alapítvány kuratóriumának elnöke is. Több évig munkálkodott Zemlényi Zoltánnal együtt, aki korábban az iskola igazgatója és a civil szervezet elnöke volt. Együtt sokat tettek azért, hogy a tehetséges gyermekek kibontakozhassanak. Az alapítvány minden tanév végén megjutalmazza a szerencsi és a környékbeli iskolák egy-egy sikeres tanulóját.

Lakatos Marianna elmondása szerint már gyermekként is tanár szeretett volna lenni. – Mindig az emberi kapcsolatok érdekeltek és az érzelmek. Sokszor figyeltem a körülöttem lévőket és már akkor tudtam, hogy tanár szeretnék lenni. Ebben az irodalom is segített. Amikor a kezembe került néhány könyv és elkezdtem olvasni, magyarázatot kaptam emberi dolgokra, nagy érzésekre. Aztán beleragadtam az olvasás szeretetének hangulatába, később pedig a történelem és a magyarság kezdett érdekelni – kezdi Lakatos Marianna.

Iskolásként sok ünnepen és versenyen szavalt

A magyar tantárgyat és az irodalmat már az alsó évfolyamon megszerette. – Mezőzomboron jártam általános iskolába és szeretettel emlékszem vissza az alsó tagozatos tanár nénim színjátszó szakkörére. Már negyedik osztályban bedobott minket a mélyvízbe. Először helyzetgyakorlatokkal kezdtünk és készültünk a műsorokra. Nagyon szerettem szerepelni. Az vonzott a legjobban benne, hogy volt körülöttem egy csapat és szívvel- lélekkel csináltuk. Aztán felsős koromban is minden ünnepen, versenyen szavaltam.

– Az irodalom szeretetének egyik fontos pontja a színjátszó szakkör volt, a másik pedig a magyar tanárom Dombóvári Márta. Ő látta azt, hogy mennyire érzékeny vagyok és mennyire kutakodom az emberi dolgok iránt. Azoknak az óráknak a hangulata nagyon meghatározó volt számomra és olyan példaképpé vált, hogy eldöntöttem: én is így fogom csinálni – tette hozzá Lakatos Marianna.

Lakatos Marianna © Fotó: Szerencsi Hírek

A Bocskai István Gimnáziumban 1991-ben érettségizett, majd Egerben folytatta tanulmányait magyar-történelem tanári szakon. Főiskolás korában is kereste a lehetőségeket és különböző városi rendezvényeken lépett fel egy-egy verset szavalva. Pályakezdőként Tállyára került. – Olyan szoros gyökerekkel kapcsolódom a környékhez és a szüleimhez, hogy a főiskola elvégzése után nem is akartam messzire menni.

Akkor több falusi iskolában hirdettek állást és valahogy Tállyát választottam. Emlékszem, hogy négyen adtuk be a jelentkezésünket magyartörténelem tanári állásra. Még volt egy órányi időm, hogy az akkori igazgatónővel találkozzak, úgyhogy leültem a falu szélén egy padra és úgy éreztem, mintha én idetartoznék. Nagyon szerettem ott tanítani. Öt évig dolgoztam Tállyán, ami valóban ugródeszka volt és szép élményeket szereztem – folytatja Lakatos Marianna.

Tállya után a szerencsi Bolyai János Katolikus Általános Iskolában kezdett el dolgozni

Tállya után Zemlényi Zoltán, a Bolyai iskola egykori igazgatója hívta a szerencsi intézménybe tanítani. – Zemlényi Zoltán mondta, hogy szükség van rám főleg a tehetséggondozó programban és van magyar-történelem tanári állás az iskolában. Akkor kerültem ide. Szerettem ezt a pörgést és szeretethalmazt, ami itt fogadott. Azóta ez az iskolám – tette hozzá. – Az alap, ami mozgat az a szeretet, a legfontosabb emberi érzésem.

Amikor bemegyek egy terembe tudom, hogy a gyerekek tisztelik a tudásomat, és az is nagyon fontos, hogy én is tisztelem az ő tudásukat. Ezt a gyerekek érzik. Amikor kezdő voltam, akkor is el tudtak fogadni, mert partnert láttam bennük. Van véleményük és mindig meghallgatom őket. Sok mindenen átlendültem azzal a tudattal, hogy fontos vagyok a gyerekeknek. Igyekszem nagyon sokat velük lenni és szoros kapcsolatot kialakítani. Most meg is fogalmazta az osztályom: azért nem akarnak rosszak lenni, hogy ne bántsanak engem – mondta Lakatos Marianna.

Bolyai János Katolikus Általános Iskola - Forrás: bolyai.szerencs.hu 

A tanárnő azt mondja, hogy a munkája egyben a hobbija is, mert végtelenül szeret tanítani. – Ha kapnék még egy életet, akkor is tanár lennék. Úgy lépek be az iskola kapuján, hogy nem azt érzem, munkahelyre jövök. Nagyon szeretem a magyar nyelvet, és fontos a gyerekeknek úgy tanítani, hogy az nem egy tantárgy, hanem az édes anyanyelvünk, amit majd tovább fogunk adni. Az irodalomórákba mindig beleviszem a drámajátszást, hogy a gyerekek egyénisége kibontakozzon és olyan jó azt látni, amikor nyolcadikban kikerülnek a kezemből és mindenről van véleményük – mesélni Lakatos Marianna.

A Kiss Attila Alapítványt 2005-ben alapították

Zemlényi Zoltán is tagja volt a civil szervezetnek és Lakatos Mariannát kérte meg, hogy dolgozzanak együtt. – Kiss Attila a gimnázium igazgatóhelyettese volt és 2003-ban halt meg. Az ő emlékére hozták létre az alapítványt, az ő emlékét őrizzük és ápoljuk, de emellett a szervezet célja a tehetséggondozás. Elkezdtünk együtt munkálkodni és megszerveztem az első olvasottsági vetélkedőt. Ennek már 13. éve, és nagyon szeretem. A fő cél a tehetséggondozás. Szabályként kikötöttük, hogy csak magyar szerzők műveit adjuk olvasmányként. Az első évben Vass Albert 13 almafa című könyvét kellett elolvasni a gyerekeknek, de sokszor választottunk erdélyi magyar írókat. Az elején még a Rákóczi-vár Lovagtermében tartottuk meg a vetélkedőt, de volt olyan év, hogy 21 csapat is megmérettette magát. 5-8 osztályig hirdetjük a versenyt.

Mindenhol igyekszünk ott lenni, mert sokrétű az alapítvány. Jövőre az olvasottsági versenyt már Zemlényi Zoltán olvasottsági versenynek fogjuk hívni – mondta Lakatos Marianna. 2015-ben lett az alapítvány 10 éves. Akkor Gál-Halász Anna: Különös küldetés című regénye volt a kötelező olvasmány, majd a mezőzombori írónő halála után az alapítvány domborművet készíttetett emlékének tiszteletére. A civil szervezet minden évben átadja „Az iskola legsikeresebb tanulója” címet a környék tehetséges diákjainak. – Mikor elmegyek átadni a díjat, mindig beszélek Kiss Attiláról és a tehetséggondozásról.

Attila egy kis faluból, Megyaszóról indult el és egy kis faluban, Prügyön is tanított, de bárhol élt, bárhol tanított, az mindig fontos volt neki, hogy figyeljen a tehetséges gyerekekre, főleg akkor, ha faluról jöttek és esetleg hátrányos helyzetűek is voltak – mondta Lakatos Marianna.

Állami kitüntetés 2016-ban

A tavalyi évben Pogácsás Tibor államtitkár kitüntetést adományozott a szervezetnek, melyet a kuratórium elnökeként Lakatos Marianna vehetett át Budapesten. – Ez az elismerés azt jelenti, hogy figyelnek ránk és sok hasonló alapítványra lenne szükség, ami próbálja megtalálni és összefogni a kis tehetségeket.

– A Kiss Attila Alapítvány tervei között több megvalósítandó ötlet szerepel még, amivel nemcsak Kiss Attila emlékét őrizzük majd, hanem mindenkiét, aki tett valamit a gyerekekért, a mi munkánkat segíti, és már nincs közöttünk.