Biztosan sokan ismerik azt a mesét, amiben az öreg király megkérdezi a három lányától, hogy mennyire szeretik őt. Míg a két nagyobb fennkölt hasonlattal él, a legkisebb azt feleli erre, hogy mint az emberek a sót.
Éktelen haragra gerjed erre a király, és meg sem békül addig, amíg részt nem vesz egy olyan lakomán, amelyen teljesen sótlan ételeket szolgálnak fel. Persze a vacsorameghívás mögött a lánya van, aki így érzékletesen bizonyítja, hogy só nélkül élni sem lehet. A mesék igazságát pedig érdemes megszívlelni. Így van ez a sóval is, amit élettani hatása miatt nem szabad teljesen száműzni az egészségeseknek összeállított étrendből. A só nátriumból és klórból áll, amelyek a káliummal együtt a szervezet folyadékháztartását szabályozzák. A sónak jelentősszerepe van az ideg és izomműködésben, valamint a vérnyomás szabályozásában, az emésztésben, a só-víz háztartás és a sav-bázis egyensúly fenntartásában.
A kérdés az, hogy mennyit fogyasszunk belőle?
Az energiát nem adó, ugyanakkor a szervezet megfelelő működéséhez nélkülözhetetlen nátriumból napi 1,5-2 gramm mennyiség elégséges egy egészséges felnőtt számára, ez 5 gramm konyhasónak felel meg. Ennek viszont hazai viszonylatban sajnos 2,5-3,5-szörösét fogyasztjuk el! Márpedig ahogy a só teljes elhagyása veszélyekkel jár, úgy a túlzott sóbevitelnek is megvannak a kockázatai, elsősorban magas vérnyomáshoz, szív- és érrendszeri betegségekhez vezethet. Növelheti az agyvérzés, a vesebetegség, valamint a bal kamrai izomtömeg-vastagodás kialakulásának kockázatát. Ráadásul már gyermekkorban is lehet egészségügyi kockázata a túl sok só fogyasztásának. Épp ez ellen próbáltak tenni a közelmúltban a közétkeztetésben történt változtatásokkal is. Persze a sózás visszaszorításában nagy szerepe van a fokozatosságnak és az ízlés lépésenkénti áthangolásának. Nem az a cél, hogy ehetetlenné váljon az étel, hanem az, hogy gyerek, felnőtt egyaránt hozzászokhasson a só helyett egy más ízvilághoz.
Honnan kerül só a szervezetünkbe?
Az európai lakosság sóbevitelének 70-75%-a a feldolgozott élelmiszerek fogyasztásából, 10-15 %-a pedig a főzés során hozzáadott sóból, vagy az asztali sózásból adódik. Miután többszörösét fogyasztjuk a megengedett mennyiségnek, látható, hogy a feldolgozott élelmiszerekkel már akkor is elég nátriumot vinnénk be a szervezetünkbe, ha ételeinket egyáltalán nem sóznánk meg. Magyarországon kiemelkedően magas a kenyérfélék, a pékáruk, a felvágottak és a húskészítmények sótartalma. A szószoké, salátaönteteké, zacskós leveseké, fűszerkeverékeké pedig még ennél is nagyobb, nem beszélve az olyan nassolnivalókról, mint a chips, ropi vagy sós mogyoró. Ezek fogyasztásának mérséklésével már önmagában csökkenteni lehet a sóbevitelt.
GYERE, adunk pár tippet a sóbevitel visszaszorítására
A szerencsi GYERE® Programot szakmailag irányító Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége többek között azt tanácsolja: – Kóstolás nélkül ne sózzuk meg ételeinket! – Fokozatosan csökkentsük a sózást, a kevésbé sós íz megszokásához kb. 3-4 hét szükséges. – Főzéskor só helyett használjunk erőteljes aromájú, friss fűszernövényeket (bazsalikomot, majoránnát, kakukkfüvet, stb.)! – Sót és sót tartalmazó ételízesítőt ne használjunk egyszerre! – Készítsük el otthon ételeinket friss alapanyagokból korszerű konyhatechnikai eljárásokkal, amelyekkel túlzott sózás nélkül is ízletesebbé tehetjük azokat, például gőzben, zöldséglében, tejben főzve vagy teflonban/alufóliában/sütő- zacskóban sütve. Nagyon ízletes lesz akkor is a hús, ha előzőleg friss fűszerekkel,citrommal, vörös- illetve fokhagymával ízesített tejben, joghurtban, vagy olívaolajban pácoljuk be. Sózás helyett ízesítsünk többször balzsamecettel, vagy citromlével. – A vajas, margarinos kenyeret és a hozzáadott zöldségeket, paprikát, paradicsomot, retket, soha ne sózzuk meg, hogy a gyerekek így szokják meg és így élvezzék ezek eredeti ízét.